On the road

Puntolás

www.earth-photography.com Az egyik cambridge-i jellegzetesség a punt, ami egy csónak, amit evezés helyett a folyó aljára leszúrt hosszú bottal kell előrelökni. Béreltünk két ilyet pár helyi diákkal és oktatóval, és "kitoltuk" a csónakokat pár km-re a városból:


A velociraptor nevű puntunk, végsebessége 5km/óra.


Diákok a Darwin College-ben:


Elég szórakoztató, ahogy az először puntoló emberek próbálják navigálni a csónakot (pláne az egyik lengyel diák által hozott 1-2 fűszeres vodka után a csónak végén lévő platón egyensúlyozva). Ez egy darabig általában csak a folyó két partja között cikkcakkban sikerül; nálunk kb. tízszer esett a vízbe ember, ebből ötször ugyanaz, de ő szerintem élvezvte:


Napernyő a punt-botra tűzve:


A Cam folyó:

Egyetem

Cambridge egyetemváros, és a belvárosában az ember állandóan egyetemi épületekbe (vagy diákokkal teli kocsmába) botlik; ezek nélkül a város nagyon sokat vesztene a karakteréből. Ló egy gyönyörű egyetemi épület udvarán:


Az egyetemet több mint 30, egymástól többnyire független college alkotja, külön felvételi vizsgával és kiscsoportos (majdnem személyes) oktatással az oda járók számára. Ezek közül az egyik, a Jesus College kb. 500 éves bejárata:

Nem tudom, hogy mennyire szabad nem diáknak az ilyen helyekre bemenni, mindenesetre érdemes belógni és szétnézni (legfeljebb kidobnak), a történelme (meg a rendelkezésére álló pénzmennyiség) miatt nagyon máshogy néznek ki, mint egy magyar egyetem.

A biciklik, kutyák, piknikek és rádiók tilosak:


Cambridge-i egyetemi épületek:

Egyéb sportok:

Cambridge kis mérete és a biciklisek nagy száma miatt elég jó biciklizésre; és az évente megrendezett, Oxford elleni evezősversenyen kívül is népszerű az evezés.

Biciklik százai (ezrei?) a vasútállomás előtti bicikliparkolóban:


Verseny után:






Régi hirdetések - "The Raleigh [biciklimárka] is ridden all over the empire" (amikor még volt Brit Birodalom):

Vegyes

Az ugyanilyen című Pink Floyd számban megénekelt Grantchester Meadows pár mérföldre a város határától:


A három generáció:


Tél:




Garázsbejárat a folyón:


Sunday roast egy kocsmában (disznósült, tejfölös zöldségek, szósz, yorkshire pudding - a kerek sült tészta a tányéron):


Punt a csatornán:

Egy nyári hétvége októberben Southendben és Leigh-on-Sea-ben, a Temze torkolatánál (Londontól 50 perc vonattal).







Piros:


Piros 2:


Teakert:


Bicikliút a tengerpart mentén:


Madarak rajzanak a Temze torkolatában:


Nők:


Gentleman:


Kikötői élet:


Leigh-on-Sea kikötőjében máig halásznak:


Ezekkel asszem rákot fognak:


Tengeri kaja az egyik halásztársaság bódéjából: darált rákhús-golyók, panírozott és főtt garnéla, szardella és lazac:




Okosan néz:


Southendben található még többek között a világ egyik leghosszabb, 2km-es mólója, amin vonat jár, ebben a bejegyzésben írtam róla korábban.

Eddig egyszer voltam Finnországban, télen, -15 fokban, hóvihar idején (Képek). Idén nyáron szerencsénk volt, és több napsütéses és meleg napot sikerült elkapni — Helsinki ilyenkor teljesen más arcát mutatja: az emberek kisereglenek a parkokba és a tengerpartra (valamint a közeli természetbe), megtelnek a szabadtéri sörözők és előkerülnek mindenféle szabadtéri sportok; látszik, hogy a finnek nagyon értékelik az ilyen (viszonylag ritkán előforduló) időt.



Beszélgetős:


Helsinki a nem túl nagy belvárosát leszámítva nem túl szép város — Stockholmmal ellentétben itt a praktikum sokkal inkább motiválhatta az építészeket. Itt pl. egy cseles építész úgy gondolta, hogy néhány görög oszloppal bármit fel lehet javítani, úgyhogy rakott párat egy kockaházra:



Főpályaudvar:


Park:


Finnországban annyi a szőke, hogy a barna haj felértékelődik — több festettbarna csajt is láttunk.


Éppen a Helsinki Fesztivál idején voltunk a városban. Az utcai felvonuláson fellépett a finn Lagzi Lajcsi is:




A finn nyelv semennyire sem hasonlít a magyarra (az észtre sokkal inkább).


Jól megérdemelt pihenő:


A szép helyek egyike: a tengerpart a Kaivopuisto park környékén.

Nuuksio Nemzeti Park

Helsinkitől egy órára van a Nuuksio Nemzeti Park, rengeteg tóval és néhány, a fenyőerdőkönt át kanyargó túraútvonallal. (Finnországban a Wikipedia szerint száznyolcvanezer(!) tónál is több van.)






A víz kristálytiszta és egész kellemes hőmérsékletű volt:

Életképek Helsinkiből

Deszkás:


Frizbi:


A Klop (ill. Kubb) nevű játék, ahol fakockákkal kell fakockákat eltalálni és eldönteni:


Tengerpart box:




A félig sziklába vájt sziklatemplomban:


Helsinki kikötő:


Nincsenek teljesen megelégedve ezzel a helyzettel:


Anyuka a játszótéren:


Hinta:


Rengeteg nő hordott ilyen színes/virágos nyári ruhát:

Némileg nehéz elképzelni, hogy tegnap ilyenkor még egy hatalmas, lila, fejjel lefelé fordított tehén alatt ittam a Tőgy (Udder) nevű sört.

(Ma meg olyan állat volt a céges kajáldában, amiről nem is tudtam, hogy létezik, de úgy néz ki, mintha az Apple tervezte volna.)

Emlékszem, hogy miután 4-5 éve külföldre költöztem, az első években mindig csalódás volt látni egy-egy hazalátogatás során, hogy a város mennyire nem fejlődik (pedig bőven van honnan), mintha teljesen hiányozna az akarat, hogy a lakókörnyezeten javítsanak a közterek és házak felújításával. Még az amúgy dícséretesnek indult próbálkozások (pl. Erzsébet-tér, Király utca) is hajlamosak voltak pár év után az elhanyagoltságtól szétesni, és ezek a felújított darabkák egyébként sem alkottak egységes belvárost.

A jó

Pár hete hazalátogatva éreztem először azt, hogy végre elindultak a dolgok a városban: a közterek egymás után újulnak meg, sok házat felújítottak, és nagyon jó helyen lévő, de korábban elhanyagolt részeket (pl. Október 6. utca vagy Fővám tér) újra birtokba vették az emberek — egészen meglepő volt, hogy akár hétköznap koradélután is mennyien vannak ezeken a helyeken.





"Szerelem-lakatok" (Erzsébet-tér):




Politikamentes történelem-őrzés:


Találtam több, nagyon jól megcsinált kültéri kávézót/sörözőt, ilyen pl. a kosztolányi téri régi buszgarázsból átalakított Tranzit a függőágyaival, vagy a Bartók melletti kis, felújított téren lévő Hadik kávéház (Karinthy egyik egykori törzshelye).







A Gerlóczy kávézó a Városháza mellett (ez talán régebb óta ott van):


Nagyon pozitív, hogy a graffiti elkezdett elmozdulni a taggerek pusztítása felől az értelmes (és a világ rengeteg városában régóta megtalálható) street art felé.







A Kétfarkú Kutya Párt plakátjaival korábban alig találkoztam élőben, most jópárat láttam a Nemzeti Múzeum mögötti utcákban:









A századeleji Alkotmány napilap egy 1916-os számánák másolata egy Józsefvárosi ház falán, amiben beszámolnak a háborús helyzet hatásairól és az isonzói front kávéházainak árairól (“uzsonnakávé 44 fillér”):


Jó, hogy rengeteg biciklis van, és a bicikliút-hálózat ha nem is gyorsan, de fejlődik. A biciklisszámláló a Kiskörúton (ma eddig 396, egész évben 67.987 biciklis):



Jó ötlet pl. a gördeszkásoknak kialakított terület az Erzsébet-tér nemrég felújított részén — azért jó, mert mutatja, hogy a városvezetés reagál (ha ez esetben nagyon lassan is) egy fennálló igényre. Gyakrabban kéne így (csak sokkal gyorsabban) csinálni.

A szabadság téri “mozgó” szökőkút, amiből épp ott nem jön a víz, ahol az ember áll (a gyerekek és szemmel láthatólag a felnőttek legnagyobb örömére):





Szimpatikus volt még a Wamp (“design vásár” - BP válasza Camdenre? :), ahol művészek állíthatják ki saját termékeiket. Alant pl. rózsaszirmos és akármilyen csokik vannak, amiben nem konkrétan a rózsaszirom a jó (bár akár finom is lehet), hanem a tény, hogy a mindenhol kapható tömegcikkek mellett van ilyen is.





Ezt lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a parkok is népszerűbbek lennének mostanában.

Múzeumkert:




Feneketlen-tó:


Eiffel-tér (emlékeim szerint itt pár éve még egy elég ronda parkoló volt) a Nyugati mellett:


Összességében olyan érzés volt, mintha az emberek elkezdték volna szeretni a várost — a felújított terek és parkok népszerűsége, a street art, a fent említett kiülős helyek minősége, a biciklisták száma szerintem (részben legalábbis) arra utal, hogy az emberek jobban elkezdtek odafigyelni a környezetükre. Pestre legutóbb Madridból repültem (pár héttel korábban meg Párizsban voltam), és most éreztem először, hogy Pest korrektül megállja a helyét ilyen városokkal szemben. Remélem, hogy ez megmarad (ill. tovább javul) a jövőben. Olyan nagyon ritkán van, hogy egy eredmény “el van érve”, és utána nem kell érte tenni semmit, meglátjuk, hogy ezt mennyire sikerül hosszútávon tartani.

A rossz

• A házak közül még mindig sok nagyon rossz állapotban van, még most is láttam (világháborús/56-os?) golyónyomoktól tarkított házat. Ez a kép nem nagyon változott az elmúlt 5 évben:

• A belvárost érintő felújítási hullám valószínűleg elkerüli a külsőbb kerületeket, pl. a múltban megkövült Óbuda szintén alig változott az elmúlt években.
• A korábbi felújítások (pl. Király utca) esete alapján kérdéses, hogy a felújított területekkel mennyire fognak törődni a jövőben. Sajnos van olyan felújított hely is, ami már most úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna itt (a tervezőprogramban biztos jobban nézett ki).
• Az utak közül soknak ugyanúgy szörnyű a minősége, mint korábban.
• Bár sok a biciklis, a közlekedési kultúra borzalmas - rákanyarodik, kivág elé, nem engedi át a zebrán a gyalogost, a sebességkorlát 1,5-2x-esével megy stb. Azt még most is alig hiszem el, hogy egyik nap biciklivel szabályosan, zöld lámpánál egyenesen haladva két szembe jövő autó között(!) kellett elmennem, úgy, hogy az egyik a forgalommal szemben haladt felém.

Magánfestés - szép és szomorú egyben:


Ez az igazán mérnöki megoldás a földből kiálló kábelek problémájára a Deák tér közepén volt :


Nem mindenhol látszik még a helyszínen, hogy mi a hosszútávú koncepció, pl. hogy hogy fog beilleni egy fejlesztés a környezetébe - pl. hogy a Közgáz és a raktárakból átépülő CET mellett lesz-e rendes folytatása a Fővám teret északról már elérő bicikliútnak:

Vegyes (élet)képek

Hőség:


Erre kevesen számítottak egy omladozó erzsébetvárosi utcán:





Parenyica:










Ez elég szomorúan néz ki:


Vízibusz:




Ez a teraszos hajó milyen? (A Fővám tér mellett van lehorgonyozva):


Margithíd-csontváz — a hídpillér hajós szobra szemmel láthatólag már nagyon unja a körülötte folyó felújítást:


Budapest retro (sajnos csak utólag vettem észre, a képet kinagyítva, de mintha lenne egy zseniális tetőkert az Anker-ház tornyai között):



I denevér Budapest:


Komoly sakk a parkban:


Bartók:

Olvas:


Gesztenyék:


Biciklibérlő:


Mars-mező:


Kopár Eiffel:




Eldobva:


Beszélgetős:


Lefelé:


Divat(?) (a franciák főleg abban öltözködnek másképp az angoloknál, hogy melegben is sálat hordanak):


Utcai csocsó:


Reggeli vaníliás csigával:


Vízköpők:


Flanciák:


Foci:


Space invaders:


Csak a gyerekek tudnak repülni:


Csók:


A vesztes:




Bolhapiacon:


Biciklivel Párizs nagyon jó:


Mályva(?):


Tükörben:


Jégmotor, a háttérben valami Schönherz QPA-szerű eseménnyel:




Párizsiak:


Rollerparkolás:


Utcai modell:


Sütik:


Vica, piramisokkal:


Eső, csigára várva:


Piros:


Tetők:


Park:


Jön:


Motor:


Roller:


Ember:


Egyedül:


Könyves:


Streetball:


Iszonyatos ruhafogas a bolhapiacon:


Park:


Ő mintha nem lenne annyira meggyőzve az apaságról:


Fura alvilág a kávézók alatt:


Múlt:


Kutya:

Tenerife a Kanári-szigetek közül a legnagyobb, területe 2000km^2, lakosszáma 900.000, hivatalos nyelve a spanyol (az andalúzhoz hasonló szóvégeket leharapó akcentussal, ami nem a nyelvtanuló legjobb barátja). A klímája kellemes (télen 20 fok körüli), zseniális a táj, az emberek barátságosak, és jó a konyha (főleg a rengeteg halétel és a sajtok).

Túra

Első nap eltúráztunk a vulkanikus eredetű, kaktuszokkal teletűzdelt Anaga-hegységben a világtól elzárt Chamorga faluból (egy templom, egy kocsma) le az óceánpartra és vissza.




Túraút a kaktuszok között. (Tenerife hegyes-völgyes domborzata között rengeteg mikroklíma található, és sok növény van a szigeten, ami csak itt honos.)


Az Atlanti-Óceánhoz közeledve, párszáz méter magasban:


Nyugalom:


A völgyben elrejtett kis farm:


Szintén túraút:


Melegvizű öböl vulkanikus fekete homokkal és irreális alakú (innen annyira nem látszik) sziklákkal:


Kis üdülő/halászfalu, ahol kb. 10 ház van (több térképen is néztem, egyiken sincs neve), és egyedül hajóval lehet megközelíteni. Itt hívott meg minket egy öreg spanyol, Antonio borozni. Azt mondta, egészséges, tehát boldog. Pont az a hely, ahol el lehet tölteni 1-2 hetet úgy, ha az ember távol akar maradni egy kicsit a világtól — természet van, és nagyjából semmi más. Ha nem kellett volna egy hegyet megmászni sötétedésig, valószínűleg ottmaradunk a következő üvegre is.




Kiki, a vulkanikus kutya, cserepes kaktusszal:

Teide

A zöld északi hegységgel éles ellentétben áll a 3700 méteres Teide vulkán többtíz kilométer átmérőjű kráterének sivatagi tája, 2000m magasságban (a krátert — caldera — több túraút is keresztülszeli):


A Szanatórium (Sanatorio) elhagyott kőépületei — a Szanatóriumot a Teide vulkán kráterében építették több mint száz éve, mert úgy gondolták, hogy a vulkán levegője hatásos a légúti megbetegedések ellen — itt laktak fönt a félsivatagban a beutaltak:

Jelenetek

A helyi munkásosztály kedvenc talponállójában kaptunk a kubai csapostól remek félkeserű bort, az észak-tenerifei buszpályaudvari régióból.

Találkoztunk helyiekkel, akiknek mondtuk, hogy Londonban lakunk, és azért jöttünk, mert ott nagyon hideg van, ők meg mondták, hogy épp Londonba mennek, mert itt meg nagyon meleg van.

Miután a 3. nap kitört az évszázad vihara, az egyik helyitől azt hallani, hogy "Esik! Ilyen soha nincs!"

Megértettem az első szójátékot spanyolul (sőt, kettőt is).

Ettünk végtelen sok sült, főtt és egyéb (pl. paellában élő) halat, szószokkal, kenyérrel, sajttal.



"Mindenki problémája" — családon belüli erőszak elleni plakát:


A Holdfény whiskyzdébe több Rejtő-, vagy IIT-karakter beférne:


A főváros Santa Cruz de Tenerifében több teret is olyan lámpakörtékkel hálóztak be, amelyek közül mindegyik más (valószínűleg "kézzel" lettek fújva). Szép.


"Jelzálog-generáció", mondja a graffiti a stencilcsirke alatt:


Serrano-tál:

Pihenő angyaloknak:


Malostranská metrómegálló:


Darling, I'll call you later:


Kötött Trabant:


Játékbolt, nagymotor:


Régi vicc graffitiben:


Prága másik arca (a szép belvároson kívül inkább ilyen):




Oliva galéria:


A helyi Margitsziget:


Kemény:




Ebben a pesti Keleti pályaudvar környékére hasonlító prágai kerületben gyakran jut a helyiek eszébe, hogy vajon hány óra lehet most Sanghajban:

A cégnél rendszeresen szoktak meghívni külsősöket, hogy tartsanak előadást mindenféle témáról. Az egyik téma, amiről sok előadás szól, a csapatdinamika: milyen a jó vezető, mitől működik egy csapat, hogyan lehet az embereket motiválni és így tovább. Nagyon nehéz témák, a legtöbb vezető pozícióban lévő ember nem nagyon ért ezekhez, és nem is próbál tudatosan javítani ezen. Pont tegnap merült fel egy beszélgetés során, hogy ez a tudás lehet-e ösztönös ("született vezető"), vagy tanulni kell. Eddigi tapasztalataim alapján ezeket az emberek 99%-ának keményen tanulni kell (igaz, az én világképem sem reprezentatív, pl. soha nem dolgoztam nagymennyiségű bölcsésszel). A Google az első általam közelről ismert cég, ahol egyáltalán elismerik, hogy ez egy általános probléma és tudatosan próbálnak javítani a helyzeten.

De a lényeg, hogy a céges előadások közül egy csomó fel van töltve a YouTube-ra - elkezdtem nézni őket, és elég jók, ajánlom őket bárkinek:
Leading at Google
Mindegyik kb. 45-60 perc, és az angoltudáson kívül nem kell hozzá semmilyen előképzettség, teljesen érthető a nyelvezetük.

Pl. Emmanuel Gobillot előadása

• Először (de biztos nem utoljára) voltam brit sörfesztiválon. Az ember kap az elején egy félpintes poharat, aztán lehet kóstolni az egymás mellett sorakozó hordókból mindenféle típusú sört, a porter-től (a füstös ízű fekete sörök, amilyen a Guinness is) a búza-ale-ig. Olyan nevű (mini-)sörfőzdék képviseltették magukat, mint a Pickled Pig (Savanyított disznó), a Steel City (Acélváros), a Brewsters (kb. "A főzők", a hipsters mintájára), a Cambridge Moonshine (Cambridge-i Illegális Szeszfőzők), olyan nevű sörökkel, mint a Prohibition (Alkoholtilalom), az Urban Dusk (Városi félhomály), a Mad Monk (Őrült szerzetes), a New Year New Beer (Új év, új sör) vagy az Always Look Out For No 1 (ami egy olyan bölcsesség, amit így kimondva csak Angliában hallottam eddig). Látszik, hogy rendkívül komoly nép :)
• Beszélgettem részeg filozófussal a robotok viselkedésével kapcsolatos morális kérdésekről, nem túl mélyen.
• Láttam a cambridge-i egyetem egy eddig számomra ismeretlen college-ét a gyönyörű épületeivel és hatalmas, makulátlan gyeppel a közepén (az jut róla az ember eszébe, hogy végtelen pénzük van), valamint a Social Sciences tanszék egyik kutatóépületét belülről, ami viszont sokkal inkább hasonlított a BME hetvenes évekbeli ronda épületeire.
• Magukat katonának állító emberek megkértek, hogy hadd csináljanak rólam egy képet egy "Szeretem [xy] ezredest" feliratú táblával, mert állítólag amelyik csapat több ilyen embert fényképez le, az a szokásos koszt helyet pizzát ehet jövő héten a seregnél. Katonai qpa.
• A tavaszias időjárás örömére elbicikliztünk Cambridge-ből Ely-ig, ami egyrészt folyóparton-falun-mezőn át vezetett, másrészt egy forgalmas úton, ahol viszont végre lehetett gyorsan menni és kitekerni magamból a november-decemberi hideg alatti biciklimentes időszakot.
• Láttam kívülről a Silicon Fen (fen = mocsaras síkság Cambridge környékén; ez Anglia válasza a Szilíciumvölgyre) egyik zászlóshajójának, a True Knowledge-nek (alternatív módszerekkel dolgozó keresőrendszer) a főhadiszállását. Cambridge az angliai IT egyik központja, de még itt is ritkán találkozik az ember ismerős IT-s cég nevével.
• Majdnem elbicikliztünk a Grantchester Meadows mellett, ami a Pink Floyd ugyanilyen című számát ihlette (páran közülük Cambridge környékén nőttek fel), de aztán kiderült, hogy az nem is az volt.

Több nem jut eszembe.