On the road

Írtam egy összefoglalót a tavalyi évről, egyrészt mert mindig kérdezik, hogy mi van velem, és nem mesélek eleget, másrészt mert jó lesz később visszaolvasni.

Legjobb programok:

• Rafting mesterséges akadálypályán egyszemélyes csónakokban, kb. tízszer beleesve a folyóba (az első, amit megtanítottak, hogy hogyan kell beleesni, mert úgyis be fogsz esni)
• Rio de Janeiro, Montevideo és Buenos Aires, ill. úgy általában a nyárban lenni tél közepén
• A szokásos rendszeres kocsmázás angol pubokban (pl. a Repülő Disznóban)
• Elképsztő látványvilágú Amon Tobin koncert
• Munkába bringázás reggelente
• Életem első sörfesztiváljai (ale, stout, porter, búza stb.)
• Színház-fesztivál (Fringe) Skóciában nagyon jó darabokkal, pl. 2401 Objects (arról az emberről, akinek véletlenül kioperálták az agyából azt a részt, ami az új emlékeket megjegyzi)
• Cambridge-i kirándulások, pl. puntolás a Cam folyón a nyári 30 fokban, mászkálás a cambridge-i egyetemi épületekben
• Könyvek: Julio Cortázar és Carlos Herrero szürreális/abszurd történetei, Statistics without Tears (a statitsztika alapjai egyszerűen elmagyarázva), Chaos (káoszelmélet, ill. miért nehéz sokszor egyszerű rendszereket is modellezni), Status Anxiety (a társadalmi létrán való mászni akarásról), The Machine Stops (egy százéves sci-fi egy világról, amiben mindenhez gépeken keresztül jut hozzá az ember, és hogy hogy omlik össze az egész, ha a gép elérhetetlenné válik - valahonnan ismerős :p)
• Ebéd: az irodában nyílt spanyol/dél-amerikai kajáldának köszönhetően az ebéd már nem csak arról szól, hogy együnk valamit, ami viszonylag olcsó és viszonylag élvezhető, hanem tényleg élvezet minden nap - a séf jó alapanyagokból dolgozik, tud főzni, kreatív és sokat kísérletezik; naponta változnak a tengeri ételek, vadhúsok, levesek, sajttálak, torták, üvegcsében összekevert és irreálisan kinéző dolgok (mindezt ingyen, úgyhogy az ember nyugodtan mer kísérletezni olyan dolgokkal, amit még soha nem evett).
• Arsenal meccs az Arsenal stadionban
• Biciklitúrák a nagyon szép, dimbes-dombos/falvas angol vidékben, tengerparton, csatornák és régi vasútvonalak mentén, Cambridge, Brighton, Guildford, Ely, Ipswich és Norwich környékén
• IT-biztonsági előadások (Defcon London) pl. arról, hogy hogyan működött a világháborús német Enigma titkosítógép (ki is lehetett próbálni egyet), és a Bletchley Parkban az előadás arról, hogy hogyan törték fel azt.
• Budapest
• Párizs

Még jó volt:

• Shakespeare (újjáépített) Globe-szinhazaban (kör alakú, zsúptetős, középen fedetlen állóhelyekkel - az állóhelyek régen a szegényebb rétegek számára voltak, és most is nagyon olcsók ide a jegyek) megnézni egy darabot (a darabnak amúgy semmi értelme nem volt, de az épület nagyon szép)
• 3 nap Disneylandben, amiből az volt a tanulság, hogy nagyon jól tudják a felépített mesevilággal a felnőttekből kihozni a gyereket (állítólag nem is kifejezetten gyerekeknek lett tervezve anno)
• Morcheeba koncert
• Filozófussal (mármint akinek ez a szakmája, és fizetést kap érte) inni, és 3 sör után azon gondolkodni, hogy mi a valóság (ezt max. tömören lehet csinálni, sokáig nem jó)
• Néhány jó TV-műsor, pl. az Apprentice, amiben a cégeknél gyakori elbaszott csapatmunka, hiúság, hazudozás stb. van kielemezve élő példákon
• Napi csocsómeccsek az internünk ellen, amitől végre megtanultam (kb. a nulláról már értékelhető szintre eljutva) csocsózni
• Előadások a cégnél, ahol pl. Vint Cerf (az “internet (egyik) atyja") mesélt az űrinternetről és egyéb projektjeiről
• Egyéb kiállítások (pl. a sci-fi-történeti kiállítás a British Libraryben) és koncertek (pl. Beethoven a Barbican betonkomplexumában)

Munka / szakma:

• Továbbra is Google, amit megint (sokadszorra) a legjobb munkahelynek választottak az USÁ-ban. (Itt van róla egy hosszabb blog-post.) Egyrészt van az, ami a felszínen látszik (barátságos, van ingyen kaja és ingyensör stb.), másrészt rengeteg dolog van, amire a felszín alatt odafigyelnek, és ami miatt tényleg más, mint a legtöbb cég. (“The only people who I think don't really "get" it, who don't realize just how different Google is from the Real World, are college hires who've never worked anywhere else. I always tell people we should have a "slap an intern" program, just to give them a little taste of what working at other places is like.")
• Elképesztő mennyiségűt lehet tanulni a cégnél szinte bármilyen szakmai témában - a hatékony projektvezetéstől kezdve a magas rendelkezésre állású rendszereken keresztül a keresztül a gépi tanulásig/mesterséges intelligenciáig. Ráadásul a céges kultúra nagyon nyitott, az emberek szívesen segítenek, ha van kérdésed, és rengeteg dokumentáció, előadás és ingyenes képzés elérhető. A főnök jóváhagyása, ha egy képzésre el szeretnél menni, szinte automatikus, mert értik, hogy ha most ki is esel a munkából pár napot, az ilyenek később gyakran megtérülnek.
• Kezdem úgy érzeni, hogy a hajtás (a “plusz", amit beleraksz a munkába az elvárton kívül) nem éri meg (túl sok energiát felemészt) - illetve hogy olyan dolgokhoz segít ez hozzá (tanulás, Jómunkásember cím, kapcsolatok kiépítése stb.), ami egyáltalán nem ebiztos, hogy megéri a befektetett munkát. Mindenesetre idén megpróbálom visszafogni a tempót és kényelmesebben csinálni a dolgokat.
• Tanultam egy csomót arról, hogy hogyan lehet egy projektet hatékonyan (=minél kevesebb legyen az időelbaszás) vezetni. Tavaly év vége óta ez hivatalosan is része a munkámnak, és az egyik projektünkön azóta többször sikerült a dolgokat a “csinálunk valamit valamikorra, jó?" állapotból a “megcsináljuk X-et és Y-t péntekre" állapotba átterelni. Tipikus példa a koordinálatlan és túl hosszú meetingek értelmesebb keretek közé szorítása pl. azzal, hogy konkrét célt tűzünk ki a megbeszélés elején, és ha a beszélgetés (amúgy természetes, de egyáltalán nem hatékony módon) ettől eltérő dolgokra terelődik (pl. egy apró technikai részletről szóló 15 perces vita, aminek ott nincs helye), akkor szólni, hogy ezt légyszi a meeting után beszéljék meg (az a 2 ember, akit érdekel, ne a teljes csapat idejét felhasználva). Még gyakorolni kell sokat, de ez egy hasznos skill.
• Dolgoztam kisebb részben olyan projekteken, amiben gépi tanulás (amikor arra tanítod a gépet, hogy úgy gondolkozzon, mint egy ember), és ez a terület kifejezetten érdekel. Meglátjuk, tudok-e majd ilyennel foglalkozni az idő nagy részében.
• A nyáron befejezett projektünk kapott egy belső céges díjat innováció kategóriában, hurrá.
  
• Elkezdett érdekelni az IT-biztonság, és elég sokat foglalkoztam tavaly a témával (részben a munka kapcsán). Egyre fontosabbá válik ez a terület a szakmán belül, de a legtöbb cégnél még mindig elképesztően el van hanyagolva (költséghatékonyság, ill. a teljes ismeretlenség miatt). A Google ezen a területen is mérföldekkel előrébb jár, mint bármi, amit eddig láttam.
• Pár ajánlott szakmai könyv: Security Engineering, 7 Languages, Release It.

Spanyol:

• Tavaly is elolvastam kb. 10 könyvet spanyolul, most már olyanokat, amik eredetileg spanyolul íródtak. (Előtte főleg angolból fordított könyveket olvastam, amiknél elég nagy könnyítés, hogy egy csomó kifejezést tükörfordítanak angolból, mert a spanyolban nem létezik).
• Egyre folyékonyabban olvasok (újságot/könyveket, a szókincs még erősen hiányos, de viszonylag bonyolult mondatokat is elég természetes már olvasni).
• Dél-Amerikában sikeresen kommunikáltam szinte minden spanyolul beszélővel, bár az élőbeszédet nehezen értem az akcentusok és a beszédsebesség miatt; ez lesz a következő, amit gyakorolni kéne.

Jövő:

• Nyáron komolyan gondolkodtam munka miatt a Svájcba költözésben (egy hetet voltam is ott, hogy megnézzem, milyen), dolgozhattam volna ott a GMailen. Szakmailag mindenképpen jó lett volna, de akármennyire vonzó a nyugalmas és kiszámítható svájci életstílus, nem fogott meg Zürich szürkesége, valószínűleg fél év alatt meguntam volna.
• Az is felmerült egyszer bennem, hogy visszaköltözzek Magyarországra (a városban látott pozitív változások miatt), de összességében szerintem sokkal jobban érzem magam Londonban a hangulat és a lehetőségek miatt (jobban működő ország, jobb a munka, könnyű utazni, jobb a kaja és a sörök, ill. úgy általában érdekesebb hely).
• Nagyon a határán vagyok, hogy vegyek egy lakást Londonban, már leginkább csak a lustaságot kéne legyőzni.

Rio egy nem túl szép város elképesztően jó földrajzi adottságokkal:








Jesus saves:

(2016-ban Rióban lesz az olimpia.)



Nyomornegyedes tehén a Cow Parade-en:


Bringa:


Sárkány:


Katedrális FM 106.7 Rio elképesztő méretű betonkatedrálisában:


A Rocinhában, Rio legnagyobb favelájában (favela = tipikusan domboldalra, egymás hegyén-hátán lévő házakból álló nyomornegyed):


Nyomornegyed-kutya:


A nyomornegyedek "rendbetételéért" felelős rendőrségi Elit osztag busza a logójukkal:


Brazilok:


Tengerparti zene:






Largo do Machado metrómegálló:

Biciklitúra Cambridge-ből a kb. 30km-re lévő Ely-be (szép folyóparti kisváros) egy nagyon kellemes októberi délutánon.

Almafesztivál különböző almatípusokkal:


Helyi cider (almabor) az almafesztiválról:




Megterített asztal és vacsora egy lakóhajón:






Napos délután októberben:


Go with the Flo:


Almatípus-azonosítós játék, almafesztivál:


Helyi sajtok: A szerzetes bosszúja és Csípős dülöngélő kecske. A Szerzetes bosszúja finom.


Morris dancing (angol néptánc) népviselete kitűzőkkel:




Az Ely-n átfolyó Great River Ouse:

Puntolás

www.earth-photography.com Az egyik cambridge-i jellegzetesség a punt, ami egy csónak, amit evezés helyett a folyó aljára leszúrt hosszú bottal kell előrelökni. Béreltünk két ilyet pár helyi diákkal és oktatóval, és "kitoltuk" a csónakokat pár km-re a városból:


A velociraptor nevű puntunk, végsebessége 5km/óra.


Diákok a Darwin College-ben:


Elég szórakoztató, ahogy az először puntoló emberek próbálják navigálni a csónakot (pláne az egyik lengyel diák által hozott 1-2 fűszeres vodka után a csónak végén lévő platón egyensúlyozva). Ez egy darabig általában csak a folyó két partja között cikkcakkban sikerül; nálunk kb. tízszer esett a vízbe ember, ebből ötször ugyanaz, de ő szerintem élvezvte:


Napernyő a punt-botra tűzve:


A Cam folyó:

Egyetem

Cambridge egyetemváros, és a belvárosában az ember állandóan egyetemi épületekbe (vagy diákokkal teli kocsmába) botlik; ezek nélkül a város nagyon sokat vesztene a karakteréből. Ló egy gyönyörű egyetemi épület udvarán:


Az egyetemet több mint 30, egymástól többnyire független college alkotja, külön felvételi vizsgával és kiscsoportos (majdnem személyes) oktatással az oda járók számára. Ezek közül az egyik, a Jesus College kb. 500 éves bejárata:

Nem tudom, hogy mennyire szabad nem diáknak az ilyen helyekre bemenni, mindenesetre érdemes belógni és szétnézni (legfeljebb kidobnak), a történelme (meg a rendelkezésére álló pénzmennyiség) miatt nagyon máshogy néznek ki, mint egy magyar egyetem.

A biciklik, kutyák, piknikek és rádiók tilosak:


Cambridge-i egyetemi épületek:

Egyéb sportok:

Cambridge kis mérete és a biciklisek nagy száma miatt elég jó biciklizésre; és az évente megrendezett, Oxford elleni evezősversenyen kívül is népszerű az evezés.

Biciklik százai (ezrei?) a vasútállomás előtti bicikliparkolóban:


Verseny után:






Régi hirdetések - "The Raleigh [biciklimárka] is ridden all over the empire" (amikor még volt Brit Birodalom):

Vegyes

Az ugyanilyen című Pink Floyd számban megénekelt Grantchester Meadows pár mérföldre a város határától:


A három generáció:


Tél:




Garázsbejárat a folyón:


Sunday roast egy kocsmában (disznósült, tejfölös zöldségek, szósz, yorkshire pudding - a kerek sült tészta a tányéron):


Punt a csatornán:

Egy nyári hétvége októberben Southendben és Leigh-on-Sea-ben, a Temze torkolatánál (Londontól 50 perc vonattal).







Piros:


Piros 2:


Teakert:


Bicikliút a tengerpart mentén:


Madarak rajzanak a Temze torkolatában:


Nők:


Gentleman:


Kikötői élet:


Leigh-on-Sea kikötőjében máig halásznak:


Ezekkel asszem rákot fognak:


Tengeri kaja az egyik halásztársaság bódéjából: darált rákhús-golyók, panírozott és főtt garnéla, szardella és lazac:




Okosan néz:


Southendben található még többek között a világ egyik leghosszabb, 2km-es mólója, amin vonat jár, ebben a bejegyzésben írtam róla korábban.

Eddig egyszer voltam Finnországban, télen, -15 fokban, hóvihar idején (Képek). Idén nyáron szerencsénk volt, és több napsütéses és meleg napot sikerült elkapni — Helsinki ilyenkor teljesen más arcát mutatja: az emberek kisereglenek a parkokba és a tengerpartra (valamint a közeli természetbe), megtelnek a szabadtéri sörözők és előkerülnek mindenféle szabadtéri sportok; látszik, hogy a finnek nagyon értékelik az ilyen (viszonylag ritkán előforduló) időt.



Beszélgetős:


Helsinki a nem túl nagy belvárosát leszámítva nem túl szép város — Stockholmmal ellentétben itt a praktikum sokkal inkább motiválhatta az építészeket. Itt pl. egy cseles építész úgy gondolta, hogy néhány görög oszloppal bármit fel lehet javítani, úgyhogy rakott párat egy kockaházra:



Főpályaudvar:


Park:


Finnországban annyi a szőke, hogy a barna haj felértékelődik — több festettbarna csajt is láttunk.


Éppen a Helsinki Fesztivál idején voltunk a városban. Az utcai felvonuláson fellépett a finn Lagzi Lajcsi is:




A finn nyelv semennyire sem hasonlít a magyarra (az észtre sokkal inkább).


Jól megérdemelt pihenő:


A szép helyek egyike: a tengerpart a Kaivopuisto park környékén.

Nuuksio Nemzeti Park

Helsinkitől egy órára van a Nuuksio Nemzeti Park, rengeteg tóval és néhány, a fenyőerdőkönt át kanyargó túraútvonallal. (Finnországban a Wikipedia szerint száznyolcvanezer(!) tónál is több van.)






A víz kristálytiszta és egész kellemes hőmérsékletű volt:

Életképek Helsinkiből

Deszkás:


Frizbi:


A Klop (ill. Kubb) nevű játék, ahol fakockákkal kell fakockákat eltalálni és eldönteni:


Tengerpart box:




A félig sziklába vájt sziklatemplomban:


Helsinki kikötő:


Nincsenek teljesen megelégedve ezzel a helyzettel:


Anyuka a játszótéren:


Hinta:


Rengeteg nő hordott ilyen színes/virágos nyári ruhát:

Némileg nehéz elképzelni, hogy tegnap ilyenkor még egy hatalmas, lila, fejjel lefelé fordított tehén alatt ittam a Tőgy (Udder) nevű sört.

(Ma meg olyan állat volt a céges kajáldában, amiről nem is tudtam, hogy létezik, de úgy néz ki, mintha az Apple tervezte volna.)

Emlékszem, hogy miután 4-5 éve külföldre költöztem, az első években mindig csalódás volt látni egy-egy hazalátogatás során, hogy a város mennyire nem fejlődik (pedig bőven van honnan), mintha teljesen hiányozna az akarat, hogy a lakókörnyezeten javítsanak a közterek és házak felújításával. Még az amúgy dícséretesnek indult próbálkozások (pl. Erzsébet-tér, Király utca) is hajlamosak voltak pár év után az elhanyagoltságtól szétesni, és ezek a felújított darabkák egyébként sem alkottak egységes belvárost.

A jó

Pár hete hazalátogatva éreztem először azt, hogy végre elindultak a dolgok a városban: a közterek egymás után újulnak meg, sok házat felújítottak, és nagyon jó helyen lévő, de korábban elhanyagolt részeket (pl. Október 6. utca vagy Fővám tér) újra birtokba vették az emberek — egészen meglepő volt, hogy akár hétköznap koradélután is mennyien vannak ezeken a helyeken.





"Szerelem-lakatok" (Erzsébet-tér):




Politikamentes történelem-őrzés:


Találtam több, nagyon jól megcsinált kültéri kávézót/sörözőt, ilyen pl. a kosztolányi téri régi buszgarázsból átalakított Tranzit a függőágyaival, vagy a Bartók melletti kis, felújított téren lévő Hadik kávéház (Karinthy egyik egykori törzshelye).







A Gerlóczy kávézó a Városháza mellett (ez talán régebb óta ott van):


Nagyon pozitív, hogy a graffiti elkezdett elmozdulni a taggerek pusztítása felől az értelmes (és a világ rengeteg városában régóta megtalálható) street art felé.







A Kétfarkú Kutya Párt plakátjaival korábban alig találkoztam élőben, most jópárat láttam a Nemzeti Múzeum mögötti utcákban:









A századeleji Alkotmány napilap egy 1916-os számánák másolata egy Józsefvárosi ház falán, amiben beszámolnak a háborús helyzet hatásairól és az isonzói front kávéházainak árairól (“uzsonnakávé 44 fillér”):


Jó, hogy rengeteg biciklis van, és a bicikliút-hálózat ha nem is gyorsan, de fejlődik. A biciklisszámláló a Kiskörúton (ma eddig 396, egész évben 67.987 biciklis):



Jó ötlet pl. a gördeszkásoknak kialakított terület az Erzsébet-tér nemrég felújított részén — azért jó, mert mutatja, hogy a városvezetés reagál (ha ez esetben nagyon lassan is) egy fennálló igényre. Gyakrabban kéne így (csak sokkal gyorsabban) csinálni.

A szabadság téri “mozgó” szökőkút, amiből épp ott nem jön a víz, ahol az ember áll (a gyerekek és szemmel láthatólag a felnőttek legnagyobb örömére):





Szimpatikus volt még a Wamp (“design vásár” - BP válasza Camdenre? :), ahol művészek állíthatják ki saját termékeiket. Alant pl. rózsaszirmos és akármilyen csokik vannak, amiben nem konkrétan a rózsaszirom a jó (bár akár finom is lehet), hanem a tény, hogy a mindenhol kapható tömegcikkek mellett van ilyen is.





Ezt lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a parkok is népszerűbbek lennének mostanában.

Múzeumkert:




Feneketlen-tó:


Eiffel-tér (emlékeim szerint itt pár éve még egy elég ronda parkoló volt) a Nyugati mellett:


Összességében olyan érzés volt, mintha az emberek elkezdték volna szeretni a várost — a felújított terek és parkok népszerűsége, a street art, a fent említett kiülős helyek minősége, a biciklisták száma szerintem (részben legalábbis) arra utal, hogy az emberek jobban elkezdtek odafigyelni a környezetükre. Pestre legutóbb Madridból repültem (pár héttel korábban meg Párizsban voltam), és most éreztem először, hogy Pest korrektül megállja a helyét ilyen városokkal szemben. Remélem, hogy ez megmarad (ill. tovább javul) a jövőben. Olyan nagyon ritkán van, hogy egy eredmény “el van érve”, és utána nem kell érte tenni semmit, meglátjuk, hogy ezt mennyire sikerül hosszútávon tartani.

A rossz

• A házak közül még mindig sok nagyon rossz állapotban van, még most is láttam (világháborús/56-os?) golyónyomoktól tarkított házat. Ez a kép nem nagyon változott az elmúlt 5 évben:

• A belvárost érintő felújítási hullám valószínűleg elkerüli a külsőbb kerületeket, pl. a múltban megkövült Óbuda szintén alig változott az elmúlt években.
• A korábbi felújítások (pl. Király utca) esete alapján kérdéses, hogy a felújított területekkel mennyire fognak törődni a jövőben. Sajnos van olyan felújított hely is, ami már most úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna itt (a tervezőprogramban biztos jobban nézett ki).
• Az utak közül soknak ugyanúgy szörnyű a minősége, mint korábban.
• Bár sok a biciklis, a közlekedési kultúra borzalmas - rákanyarodik, kivág elé, nem engedi át a zebrán a gyalogost, a sebességkorlát 1,5-2x-esével megy stb. Azt még most is alig hiszem el, hogy egyik nap biciklivel szabályosan, zöld lámpánál egyenesen haladva két szembe jövő autó között(!) kellett elmennem, úgy, hogy az egyik a forgalommal szemben haladt felém.

Magánfestés - szép és szomorú egyben:


Ez az igazán mérnöki megoldás a földből kiálló kábelek problémájára a Deák tér közepén volt :


Nem mindenhol látszik még a helyszínen, hogy mi a hosszútávú koncepció, pl. hogy hogy fog beilleni egy fejlesztés a környezetébe - pl. hogy a Közgáz és a raktárakból átépülő CET mellett lesz-e rendes folytatása a Fővám teret északról már elérő bicikliútnak:

Vegyes (élet)képek

Hőség:


Erre kevesen számítottak egy omladozó erzsébetvárosi utcán:





Parenyica:










Ez elég szomorúan néz ki:


Vízibusz:




Ez a teraszos hajó milyen? (A Fővám tér mellett van lehorgonyozva):


Margithíd-csontváz — a hídpillér hajós szobra szemmel láthatólag már nagyon unja a körülötte folyó felújítást:


Budapest retro (sajnos csak utólag vettem észre, a képet kinagyítva, de mintha lenne egy zseniális tetőkert az Anker-ház tornyai között):



I denevér Budapest:


Komoly sakk a parkban:


Bartók:

Olvas:


Gesztenyék:


Biciklibérlő:


Mars-mező:


Kopár Eiffel:




Eldobva:


Beszélgetős:


Lefelé:


Divat(?) (a franciák főleg abban öltözködnek másképp az angoloknál, hogy melegben is sálat hordanak):


Utcai csocsó:


Reggeli vaníliás csigával:


Vízköpők:


Flanciák:


Foci:


Space invaders:


Csak a gyerekek tudnak repülni:


Csók:


A vesztes:




Bolhapiacon:


Biciklivel Párizs nagyon jó:


Mályva(?):


Tükörben:


Jégmotor, a háttérben valami Schönherz QPA-szerű eseménnyel:




Párizsiak:


Rollerparkolás:


Utcai modell:


Sütik:


Vica, piramisokkal:


Eső, csigára várva:


Piros:


Tetők:


Park:


Jön:


Motor:


Roller:


Ember:


Egyedül:


Könyves:


Streetball:


Iszonyatos ruhafogas a bolhapiacon:


Park:


Ő mintha nem lenne annyira meggyőzve az apaságról:


Fura alvilág a kávézók alatt:


Múlt:


Kutya:

Tenerife a Kanári-szigetek közül a legnagyobb, területe 2000km^2, lakosszáma 900.000, hivatalos nyelve a spanyol (az andalúzhoz hasonló szóvégeket leharapó akcentussal, ami nem a nyelvtanuló legjobb barátja). A klímája kellemes (télen 20 fok körüli), zseniális a táj, az emberek barátságosak, és jó a konyha (főleg a rengeteg halétel és a sajtok).

Túra

Első nap eltúráztunk a vulkanikus eredetű, kaktuszokkal teletűzdelt Anaga-hegységben a világtól elzárt Chamorga faluból (egy templom, egy kocsma) le az óceánpartra és vissza.




Túraút a kaktuszok között. (Tenerife hegyes-völgyes domborzata között rengeteg mikroklíma található, és sok növény van a szigeten, ami csak itt honos.)


Az Atlanti-Óceánhoz közeledve, párszáz méter magasban:


Nyugalom:


A völgyben elrejtett kis farm:


Szintén túraút:


Melegvizű öböl vulkanikus fekete homokkal és irreális alakú (innen annyira nem látszik) sziklákkal:


Kis üdülő/halászfalu, ahol kb. 10 ház van (több térképen is néztem, egyiken sincs neve), és egyedül hajóval lehet megközelíteni. Itt hívott meg minket egy öreg spanyol, Antonio borozni. Azt mondta, egészséges, tehát boldog. Pont az a hely, ahol el lehet tölteni 1-2 hetet úgy, ha az ember távol akar maradni egy kicsit a világtól — természet van, és nagyjából semmi más. Ha nem kellett volna egy hegyet megmászni sötétedésig, valószínűleg ottmaradunk a következő üvegre is.




Kiki, a vulkanikus kutya, cserepes kaktusszal:

Teide

A zöld északi hegységgel éles ellentétben áll a 3700 méteres Teide vulkán többtíz kilométer átmérőjű kráterének sivatagi tája, 2000m magasságban (a krátert — caldera — több túraút is keresztülszeli):


A Szanatórium (Sanatorio) elhagyott kőépületei — a Szanatóriumot a Teide vulkán kráterében építették több mint száz éve, mert úgy gondolták, hogy a vulkán levegője hatásos a légúti megbetegedések ellen — itt laktak fönt a félsivatagban a beutaltak:

Jelenetek

A helyi munkásosztály kedvenc talponállójában kaptunk a kubai csapostól remek félkeserű bort, az észak-tenerifei buszpályaudvari régióból.

Találkoztunk helyiekkel, akiknek mondtuk, hogy Londonban lakunk, és azért jöttünk, mert ott nagyon hideg van, ők meg mondták, hogy épp Londonba mennek, mert itt meg nagyon meleg van.

Miután a 3. nap kitört az évszázad vihara, az egyik helyitől azt hallani, hogy "Esik! Ilyen soha nincs!"

Megértettem az első szójátékot spanyolul (sőt, kettőt is).

Ettünk végtelen sok sült, főtt és egyéb (pl. paellában élő) halat, szószokkal, kenyérrel, sajttal.



"Mindenki problémája" — családon belüli erőszak elleni plakát:


A Holdfény whiskyzdébe több Rejtő-, vagy IIT-karakter beférne:


A főváros Santa Cruz de Tenerifében több teret is olyan lámpakörtékkel hálóztak be, amelyek közül mindegyik más (valószínűleg "kézzel" lettek fújva). Szép.


"Jelzálog-generáció", mondja a graffiti a stencilcsirke alatt:


Serrano-tál: